Így jártunk a mesekönyvvel

Így jártunk a mesekönyvvel… Még 2023-ban kezdődött az egész kalandozás. Gyakorlásnak elkezdtem újra festeni, aztán rátaláltam a Meskete.hu-ra, ahol célirányosan kezdtem el mesékhez illusztrációkat rajzolni. Néhány rajzomat megosztottam egy csoportban, ahol beleszerettek az egyik süni karaktebe és rám írtak, hogy szeretnének ilyen sünis bögrét, de az egész családnak. Viszont a családban hiába hasonlóak, mégis mindenkinek megvan a maga különc kis hobbija, megoldható-e, hogy a sünike gitározzon vagy éppen síeljen… Innen indultak a sünik.

Így sünikék elkezdtek gitározni, aztán íjjászkodni, olvasni, kertészkedni… mindenféle dolgot csináltak. Szép lassan saját kis világuk lett, saját történetekkel. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha a süniknek lenne saját meséje, olyan igazi jó ízes mese, ami magával ragad és elvarázsol, ha nem kérek sokat, akkor azután is eszébe jusson az embernek egy- egy történet, amikor már napok teltek el.

Egyik nap kaptam egy üzenetet Kőszegi – Arbeiter Anitától, hogy nagyon szereti a képeimet és kiteheti-e őket Szombathelyen őket a StreetArt fesztiválon a mese és illusztrációs falra. Olyan boldog voltam, hogy egyből igent mondtam. Itthon meg elkezdtem rágni a párom fülét, hogy mi lenne ha elmennénk megnézni azt a kipakolást, meg akkor kicsit családot is látogatunk. Elmentünk s mondhatnám, hogy a többi már történelem. Anita megkérdezte, hogy írhat-e kalandokat a süniknek, én igent mondtam és pikk-pakk el is telt egy év. Ma már lapozgatjuk a mesekönyvünket.

Majdnem így történt, Anita írta a meséket a rajzokhoz, én olvastam az írásait és új ihletet kaptam, új képeket rajzoltam. Volt, hogy eszembe jutott egy történet, írtam is Anitának, hogy mit szólna hozzá? Berci úgy „belemászott a fejembe, hogy nem hagy nyugodni”. Legközelebb fordítva történt. Lett egy halom mesénk… és még mennyi van tervben!

Elkezdtünk beszélgetni, hogy jó lenne kiadni mesekönyv formában is de mint tudjuk, az valami horror. Anita mondta, hogy mi lenne ha megpróbálnánk Amazonra feltenni angolul e-book formájában. Miért is ne! Lefordította a meséket, Nagy Diána Mária pedig ellenőrizte azokat. Én meg betördeltem a könyvet. Feltöltötte Anita amazonra, aztán vártunk. Nagyon hamar meg is lett az első vásárlásunk. Ujjongtunk. Kerestünk vele vagy 100 magyar forintot, de boldogok voltunk. Azóta is az az egy darab eladásunk van ott.

Ahogy formát öntött a könyvecske elkezdett motoszkálni, hogy csak ki kellene nyomtatni… mégis, hogy nézne ki ez nyomtatott formában? Írtam is Anitának: „Mit szólnál, ha CEWE fotókönyv formában megcsinálnánk?” Akkor már kézbe vehetjük, szaglászhatjuk. Illetve, ha megyünk rendezvényre mutatósabb abból felolvasni. Legyen! Csináljunk belőle fotó könyvet.

Miután összeszedtem magam illetve a lelkierőm, elkezdtem az okosítást, hogy az a bizonyos összeg megkarcsúsodjon. Feltúrtam az internetet mindenféle kedvezményért. Belenyúltam a könyvbe, aztán eltakartam a szemem és csak az ujjaim közül leskelődtem, hogy mi lesz most a matek. Próba könyvnek elfogadható volt, de ez még mindig egy olyan összeg volt, amivel forgalomba nem lehet hozni. Leadtam a rendelést. Az ez utáni napok azzal teltek, hogy lestem a futárt, hogy mikor érkezik meg. Ablakhoz rohanás, vissza dolgozni, ablaknál ácsingózás, vissza dolgozni… ami abszurd, csomag érkezése előtt mindig kapok SMS-t és még fel is hív a futár, hogy ma hoz csomagot.

Megérkezett a várva vart csomag, mondanám, hogy át vettem és szépen kibontottam, de nem, a türelmetlenségtől hajtva már az udvaron szétmarcangoltam a kartont, ami eltakarta a könyvet. Ott volt benne, csodálatosan, ragyogóan, már- már hallottam a puttók kórusát, ahogy a napfény megcsillant a borítón. A lakásban alaposabban szemügyre vettem és boldog maradtam. A drágaságos könyvet kifogástalanul elkészítették. Nagy lendülettel csináltam róla videót meg fotókat. Kiposztoltuk. Még meg se melegedett a videó a platformon, érkeztek az üzenetek, hogy többen is szeretnének ilyen könyvet.

Ezen felbuzdulva újra nekiálltunk tanakodni, hogy valahogy csak ki kellene nyomtatni ezeket a meséket. Legyen az Amazon saját nyomtatott könyve, na de azt, hogy kell csinálni? Ez a morfondírozás egy hosszabb fajta folyamat volt, közben vásárokba is kijártunk. Egy-egy nézelődőnek megmutattuk a könyvről a videót és ott helyben megakarta venni. Nincs mese, vagy hát pont, hogy van, ki kell adni a könyvet.

Keressünk nyomdákat! Anita írt néhánynak, aztán vagy visszautasítottak minket, hogy túl vékony a könyv vagy olyan árat kaptunk, hogy ha meg is rendeljük, azt élő embernek a földön el nem tudjuk adni. Szomorúak voltunk, mint a kisgyerek, aki már nem hisztizik, de tehetetlen dühében kavicsokat rugdos.

Akkor, nem lesz mesekönyv… Eltelt pár nap, gondoltam teszek egy próbát két ismerős nyomdánál. Az egyik válaszra se méltatott, a másiktól kaptam árat. Kétszer is megnéztem, de még a páromat is odahívtam, hogy jól látok-e. Jól láttam. Küldtem is Anitának, hogy nézze meg, nagyon úgy tűnik, hogy lesz mesekönyvünk.

Elfogadtuk az ajánlatot. Előkészítettem a nyomdai anyagot, Zoli átolvasta sokadjára is és elküldtem. Egy-két dolgot még kellett módosítani, hogy minden szép legyen, aztán vártunk, vártunk. Közben kiutaztunk Németországba, aztán haza jöttünk. Zolinak már az agyára mehettem a mikor lesz már kész, mondataimmal. Szombaton még ellátogattunk a Savaria karneválra Szombathelyre, ahol a Mesketével volt közös standunk. Nálam sünikés termékeket lehetett venni bögrét, tányért, kötényt, pólót mindenfélét. Anita pedig meseszoknyával készült a gyerekeknek. Berci és Málna kalandjaiból mazsolázgatott és azt mutatta be a kis közönségnek. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek tátott szájjal hallgatták a meséket.

Mindeközben a nyomda keményen dolgozott, alább láthattok is pár képet a nyomdai folyamatról.

Aznap nem tudtam menni értük, csak a következő nap reggel. Mondanom sem kell, hogy az a bizonyos Hétfői nap onnantól kezdve vánszorgott, percről percre, sőt már azzal gyanúsítottam meg az univerzumot, hogy visszafelé tekeri az időt. Egész éjjel hánykolódtam. Azt álmodtam, hogy elrontottam a tördelést, a képek kitakarják a szöveget, elvesztek mondatok. Csak a páratlan oldalszámok jelennek meg a páros oldalszámozás helyett pedig krixkraxok vannak.

Kedden reggel, ahogy tudtam menni, már robogtam a nyomdába. Ott megpakoltuk a kis autómat a könyvekkel. Beletapostam a gázba és már suhantam is haza, hogy a tikkasztó melegben a barna papírból ki tudjam csomagolni a könyveket. Itthon le is szaggattam a csomagolópapírt és tádddáááám, ott voltak a könyvek, frissen, ropogósan, illatosan. Makulátlan állapotban. Az Illés nyomda gyönyörű szépen kivitelezte. Ez úton is hálás köszönet nekik a precíz és gondos munkáért. Csak ajánlani tudom őket.

Szerdai napunk dedikálással telt. Anita eljött hozzám Vámosszabadira, aztán kis üzeneteket írtunk mindenkinek, a könyvébe, aki ilyen példányt kért. Nagyon gyorsan eltelt a nap, jókat beszélgettünk, nevettünk. Megátkoztuk a vonatközlekedést, egy röpke kétórás „késés” becsusszant a rendszerbe. Aztán beszélgettük, hogy ennek tuti oka lehet, úgyhogy visszajöttünk hozzánk. Ebédeltünk, aztán jöttek újabb megrendelések, dedikáltunk és beszélgettünk, mígnem Anitáért megérkezett a családja.

A sünik azóta már nemzetköz vizekre is eveztek, ha kíváncsi vagy alább olvashatsz róluk.