1. Generációváltás:

Sok KKV régi, 20-30 éves vizuális elemmel van a piacon. A tulajt ismerik, szeretik, a bejáratott ügyfelei megmaradnak, viszont amikor eljön az idő, hogy szeretné átadni a stafétát, és a fia/lánya, unokája nem szeretné továbbvinni a céget, akkor el kell adni. És itt játszhat szerepet az elavult arculat. Az új, fiatalabb vezető azt látja, rengeteg pénzt és energiát kell belefektetnie a cégbe, hogy a Brandet felfrissítse.
Elkezd alkudozni, így jócskán csökken a cég piaci értéke.

Erre sajnos egy jó példa a Sába. Ha nézitek a Cápák között című tévéműsort, akkor ott láthattátok is. A tulajdonos hölgy befektetésért ment a műsorba. Nagy tradícióval bíró vállalkozás, bent vannak piacvezető drogérialáncok üzleteiben, kiváló minőségű termékekkel. Mégse kapott befektetést. „Túl későn tudta átvenni a vállalatot.” Frissíteni kellene az arculati elemeket, a csomagolásdizájnt és a vállalkozás üzenetét is úgy, hogy az a fiatal generáció számára is érthető és vonzó legyen. Ez rengeteg pénz- és energiabefektetés főleg úgy, hogy hatalmas mamutvállalatokkal kellene versenyre kelni.

2. Bizalomcsökkenése:

Egy 2025-ös felmérés szerint a fogyasztók közel 65%-a nem vásárol olyan webshopból, vagy nem kér árajánlatot olyan szolgáltatótól, akinek a weboldala régi. Nem kompatibilis a mobiltelefonnal, esetleg a design 2010-es évek előtti stílusú.

Hangosítsuk ki a leendő ügyfelek gondolatait, amikor meglátják a régi arculatot:

„Vajon megkapom a terméket? Nem veszik el a pénzem?”
„Biztonságban vannak az adataim?”
„Ül a túloldalon valaki, aki feldolgozza a rendelésemet?”
„Fúú, de amatőr, biztos a munkájuk is ilyen.”
„Lehet, hogy már rég bezártak, csak nem szedték le az oldalt.”

Jártam én is hasonlóan. Győrben volt egy üzlet, amit nagyon szerettem, COVID előtt sokat jártam oda. Elteltek az évek, és gondoltam, felkeresem újra. Fel is mentem az internetre, hogy megnézzem, mi a pontos címük. Megtaláltam a honlapot, jó régi volt, de nagyon örültem, hogy megvan még.

A weboldal alapján pont nyitva is volt. Szép tavaszi idő lévén, felkaptam a kistáskámat, és már robogtam is a megjelölt címre. Megtaláltam a kapualjat, amire emlékeztem, de az üzletet nem találtam sehol. Bementem a szomszéd boltba, és az ott ülő eladónak szegeztem a kérdésemet, hogy jó helyen járok-e, mert nem találom sehol az üzletet, amit keresek. Mondta, hogy igen, jó helyen vagyok, valaha itt volt, de nagyon sajnálja, az a bolt már évek óta bezárt. Csődbe ment.

Nekem ez volt az a pont, amikor hitevesztett lettem a régi weboldalakkal kapcsolatban.

Egy másik elgondolkodtató eset, amikor valaki prémium szolgáltatást árul, jó borsos áron. De az egész arculata amatörnek, sőt kókánynak tűnik. Itt nem az fog az ügyfél eszébe jutni, hogy „Jó, erre nem volt idejük, mert minden energiájukat a termékbe, szolgáltatásba fektették. Hanem az, hogy – „Ha saját magukat elhanyagolják, akkor velem mihez kezdenek? Csak lenyúlják a pénzemet, összetrehánykodják azt, amire szükségem van.”

Itt kialakul egy kognitív disszonancia. Azt kommunikálod, hogy drága vagy, de a látvány nem ezt mutatja. Az ügyfél összezavarodik, és mástól kér be ajánlatot.

3. Az elbukott UX

Vannak úgynevezett kényelmetlenségi tényezők, amikor az UX teljesen elbukott.

Apró betűk, meregeted a szemedet, hogy el tudd olvasni a szöveget, rossz színkombinációk, jóformán vibrál a monitor, a szemed könnyezik az erőlködéstől, hogy egy mondatot ki tudj bogozni. Már ötödjére görgeted végig a weboldalt, de nem találod a telefonszámot, se az árat.

Mire rábukkansz, már idegbe vagy, nem írod ki papírra, mert úgy is megtalálod most már, de mielőtt felhívnád őket, még egy valamit elolvasol a termékről. Éééés kezdhetnéd elöről a görgetést, megint elveszett az elérhetőség. Hagyod a fenébe az egészet. Keresel egy másik szolgáltatót. Az ügyfeleid is ugyan ezt fogják tenni.

3. Nem talál új munkaerőt

Itt álljunk is meg egy pillanatra! Mondhatod, hogy ez egy abszolút badarság, az arculatnak végképp nincs köze ahhoz, hogy találok-e munkaerőt vagy sem. Megfizetem az alkalmazottjaimat.

Igen ám, de napjainkban nemcsak a munkáltató néz utána alaposan egy leendő munkatársnak, hanem a leendő alkalmazott is elmerül az internet mélységes bugyraiban, hogy megnézze, akar-e annál a cégnél dolgozni. Főleg a fiatalabb generáció tagjai, akiknek sokat számít a „brand feeling”. Ők már nem adják be a jelentkezésüket egy elavult, „szocreál” megjelenésű céghez.

Van egy ismerősöm, akinek a cége lábgomba elleni krémeket készít. A férje programozó, aki nagyvállalatoknak dolgozik. Készített a felesége vállalkozásának is egy weboldalt. De ha megnézzük az oldalukat, az a benyomásunk támad, hogy ez egy profi nagyvállalat.

Mit mondtak az alkalmazottak?
„Megtiszteltetés egy ilyen cégnél dolgozni.”
Sokkal odaadóbban dolgoztak ezekután, hogy képviseljék azt a színvonalat, amit a weboldal hirdetett a kisvállalkozásról.

Végeredményben pedig egy elavult arculat hatására láthatatlan lesz a cég vagy a vállalkozás, amely nem halad a korral. Sok százezer forintot lehet beletolni a hirdetésekbe, feleslegesen.
Az érdeklődők elfordulnak, és keresnek egy frissebb és hitelesebbnek tűnő vállalkozást.

Volt már veled olyan, hogy elkészítettél egy munkát és nem merted megmutatni senkinek? Én már jártam így. Az első weboldalam senkinek nem mertem megmutatni. Itt olvashatsz róla.