A nyár számomra egy igazán intenzív időszak volt. Tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb munkákkal, amikből rengeteget tanultam. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg, akik inspirálnak és arra késztetnek, hogy jobb ember legyek.
Az egyik ilyen, legkedvesebb munkával Nagyné Bayerle Andrea a Ronald Ház budapesti házmestere keresett meg. A feladat pedig az volt, hogy készítsünk egy színes prospektust a gyerekeknek, akik, ha haza mennek megtudják mutatni az ismerőseiknek, hogy melyik is volt az ő szobájuk…
Mi is az a Ronald Ház? Kik ők és miért vannak ott gyerekek? Szép sorjában igyekszem minden kérdésre választ adni.
Röviden a Ronald Házról!
A budapesti Ronald Ház a világon kétszázadikként, Közép-Kelet-Európában pedig elsőként, 1999 őszén nyitotta meg kapuit a VIII. kerületi Apáthy István utcában, számos kórház és gyermekklinika közelében. Ma már egyszerre 20 családnak nyújt otthon.
A Ronald Házat a gyermekek és családtagjaik igényeinek megfelelően alakították ki, a funkcionális terek mellett társalgó és játszóhelyiség teszi otthonossá az épületeket. Céljuk az, hogy házaik a béke szigetét jelentsék az ott lakóknak: a közös helyiségekben a gyerekek a betegségükről megfeledkezve, felszabadultan játszhatnak együtt a többi kis lakóval, a barátságos környezetben hamar feloldódhatnak, a kezelések közötti időt pedig az anyukájukkal, apukájukkal, valamint a testvéreikkel közösen tölthetik el.
Prospektus a budapesti Ronaldháznak…
Hogy is kezdődött a közös munka?
Andrea megkeresett telefonon, ahol elmondta, hogy mit szeretne, ezt pedig a pesti Ronald Házban egy személyes találkozó követte. Nagyon egyszerű volt oda találni a házhoz, belépve a kapun Andrea nagy mosollyal és nagy szeretettel fogadott. Végig vezetett az épületen, bemutatta a közös tereket, a gyerekek és családtagjaik szobáit. Mesélt az alapítványról, céljaikról és küldetésükről. Az egész házból áradt a szeretet és a nyugalom, folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez egy kis otthon. Ha a kórházból ide jönnek „haza” a gyerekek és a szüleik, valóban megtudnak feledkezni legalább egy kis időre a mindennapi megpróbáltatásokról. A szobák színesek, „kórházi szagnak” nyoma sincs. Játékok, mesekönyvek teszik még otthonosabbá az itt töltött időt.
A közös „munka” gördülékenyen ment. Igazából nem is nevezném munkának és a végeredmény egy igazán színes és informatív prospektus lett, amit a gyerekek megtudnak mutatni otthon, hogy melyik szobába laktak, a katicába vagy a repülő szobába, esetleg valamelyik másikba, milyen versike volt a falukon. A szülők pedig bővebb információkat olvashatnak az alapítványról, hogy hogyan jött létre, mik a céljaik és természetesen minden fontos elérhetőséget is megtalálnak benne.
Látogassatok el a Ronald Ház oldalára és olvassatok bővebben róluk.
Ha támogatni szeretnétek az alapítványt azt is megtehetitek különböző módokon, erről itt olvashattok bővebben: www.ronaldhaz.hu/hogyan-segithetek
A képeket lapozgatva pedig ízelítőt kaphattok a Ronald Ház hangulatából és a közös munkánk gyümölcséből.
Néhány további elkészült munkát ide kattintva megtudsz nézni.
