A hétvégén rendezték meg a 17. Győrkőc fesztivált, ahova a Meskete jóvoltából mi is kitelepülhettünk a Bgh designnal. Nagy izgalommal vártuk ezt a napot, hetekkel korábban nekiálltunk előkészíteni, hogy mit vigyünk ki, mivel kedveskedjünk nektek.
Milyen volt és hogy zajlott a fesztivál?
Szombati nap a Győrkőc fesztiválon…
Már reggel négy óta ébren voltunk, ugyan is a hőség miatt nyitott ablakoknál alszunk. Ahogy ébred az utca mi is kénytelenek vagyunk kelni… Összességében nem is volt gond, akadt még tenni-venni való indulás előtt.
A Győrkőc fesztivál több helyen zajlott a városban. Mi 8 óra körül érkeztünk Győrbe a Radó-szigetre a Vers- Játszó-Térre, ahol megkerestük Kőszegi-Arbbeiter Anitáékat, akik már elfoglalták a helyünket.
Mikor odaértünk, épp a sátor építéssel küszködtek így gyorsan ledobtuk a motyóinkat és nekiálltunk segíteni a stand összeállításában. Nagyon jó helyet kaptunk aminek a hétvége folyamán nem győztünk örvendezni és percről percre hálásabbak voltunk érte, hogy füves, fás, árnyékos helyen lehettünk, ahol lengedezett a szellő. (Szellő lengedezés, azért volt egy pont, ahol begorombult és ágat reccsentett a tömegbe, de szerencsére nem esett senkinek semmi baja, a szervezők pedig villámgyorsan intézkedtek.)
Hamar felkerültek a Meskete illusztrátorainak a képei a sátor oldalára, Anitáék előkészítették a nyomozós játékot és a mesekvízt. Mi pedig Zolival kipakoltuk a Bgh design termékeit a sünikés, pingvines, cicás bögréket, tányérokat, pólókat, vászon képeket és a filc állatkákat, amiket én varrtam. Ami újdonság volt nálunk azok a kis mini festett figurák, hőre keményedő gyurmából.
Intenzív és pörgős napunk volt, szerencsére rengetegen látogattak el hozzánk és nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk a sünikékre, amik feltöltöttek és új lendületet adtak. Nagyon szerettem nézni az emberek arcát, ahogy elmosolyodnak, amikor meglátják a rajzaimat. Egyik kedvenc mondatom a mosolyogva mondott: „Gyermekkorom bögréi” kijelentés volt. Nagyon remélem, hogy csupa szép emléket és kalandot idéztek fel a képek.
Csodálatos volt, hogy akik ellátogattak a Bgh design asztalához mennyire figyelmesek voltak. Sokat beszélgettünk az emberekkel sok ismerőssel találkoztunk (innen is puszillak titeket és köszönöm, hogy meglátogattatok) és itt is figyeltek, hogy ne lökjék le a bögréket, ne koszolják össze a termékeket. Fantasztikus volt, a gyerekek egyenesen lenyűgöztek, ahogy csillogó szemmel ölelgették egy-egy filcállatkámat vagy ugrándoztak örömükben, hogy egy apró kis perec mágnes az övék lett. Eszembe juttatta, hogy milyen apró dolgok is elegek a boldogsághoz. Este, mikor indultunk haza felé a kocsiba, nem győztünk ötletelni és beszélgetni a napi élményeinkről.
Vasárnapi nap…
Szerencsére vasárnap már nem keltettek hajnali négykor, teljesen emberi időben tudtunk ébredni. 8 körül szintén megérkeztünk a Vers-Játszó-Térre, kipakoltunk és vártuk a látogatókat, akik hamarosan meg is érkeztek. Ez a nap jóval nyugisabb volt az előzőnél. Viszont a jó ízű beszélgetések és a nagy nevetések itt sem maradtak el, mint például, honnan ered a kordában tart kifejezésünk? (Eredeti jelentés: kötél, zsinór. A szerzetesek kötöttségével kapcsolatos kifejezés, aminek „szimbóluma” a derekukon lévő kötélöv.)
A stand mellől időnként elkóricáltunk körülnézni, hogy kik vannak még a környékünkön és milyen előadásokkal készültek a gyerekeknek. Azt kell, hogy mondjam, minden egyes ilyen kóborlásom után lenyűgözve tértem vissza. A díszletek, a játékok, az előadások precízen megtervezettek voltak, színesek és kreatívok. Azon kaptam magam, hogy időnként egy-egy állomásnál megálltam és ott felejtettem magam, úgy belemerültem a csodálatukba, a repülőbe, lóversenybe a királylányos játékba, a gólyalábasok előadásába és még sorolhatnám. Egyik ámulatból estem a másikba és ha mindez a csoda nem lett volna elég Anita lányai megérkeztek egy verses könyvvel, amit ők maguk raktak össze és készíthették el a borítót. Mi volt ennek a kis kötetnek a különlegessége?
Ezeket a verseket különböző állomásokon tudták beszerezni a lányok. A verseket csodálatos kortárs írók írták és dedikálták a helyszínen, mint például: Varró Dániel, Tóth Krisztina, Nyulász Péter, Turbuly Lilla és Czirják Erika.
Még el kell telni jó pár napnak, hogy az élményeket feldolgozzuk és a megfelelő emlék rekeszbe eltárolhassuk őket.
Sokat inspirálódtam hétvégén és rengeteget tanultam.